Pislákoló reménysugár

SZPA-HSE - Józsefvárosi KC 

75 - 86 ( 27-27, 18-18, 17-17, 13-24 ) 

Az elmúlt héten kiestünk a Hepp kupából a Honvéd - Ludovika számára még rágós falatnak sem voltunk jók... Az első félidőben voltak jó megmozdulásaink, de összességében előre nem sikerült lépnünk, hisz a szokásos problémáink mellett visszaköszöntek a régi beidegződéseink is: - ha baj van mindennel is tudunk foglalkozni, csak a játékkal nem - vitatkozunk a pályán és természetesen a játékvezetők tehetnek mindenről...stb. Az edzéseken sajnos továbbra sem tudunk 5:5 ellen játszani, de a tegnapi napon már a bemelegítésnél örömmel tapasztaltam, hogy újra van szerkezetünk és sebességünk. Bíztam benne, hogy a szokásoknak megfelelően egy jó meccset fogunk játszani a hazai csapattal. Szerencsémre nem kellett csalatkoznom és újra úgy játszottunk, ahogyan egy CSAPATNAK KELL - küzdöttünk minden labdáért - támadásban és védekezésben is használtuk a fejünket - ennek köszönhetően a Hit Park labdacsarnokában a sors dobott számunkra olyan labdákat, amik az elmúlt hetekben teljesen jogosan elkerültek minket. Igazi Covid időszakokat megelőző NB2es rangadó kerekedett a mérkőzésből. 35percig fej-fej melletti küzdelem dominált a pályán, de a végjáték a miénk volt. A győzelem mellett a legfontosabb, hogy a lefújás után egyöntetű véleménye volt a jelenlevőknek, hogy ez egy nagyon jó mérkőzés volt. Szeretnék gratulálni a játékosaim mellett a hazai csapatnak is, mert bár, aki ránéz a tabellára két gödörben lévő egyesületet láthat, de ez RANGADÓ VOLT, JÓ JÁTÉKKAL!!! CSAK ÍGY TOVÁBB!!! Hajrá Józsefvárosi KC!!!